Másnap reggel elindultunk a Nazca nevű város felé.
"A Nazca-vonalak (hatalmas méretű, részletesen kidolgozott geoglifák) Limától mintegy 400 km-re délre, csaknem 2 km hosszan nyúlnak el a Rio Grande de Nazca folyó vízgyűjtő medencéjébe. - Egyes rajzok mérete meghaladja még a 275 métert is".
Útközben a buszban nagyon rosszul lettem, elkaptam valami vírusos bélfertőzést; éreztem, h nagyon szédülök és a következő pillanatban el is ájultam; még jó, h ültem. Férjem nagyon megijedt, kinyitotta az ablakot, mire feleszméltem. Sajnos a sofőr nem tudott megállni, még vagy másfél óráig mentünk, mire beértünk a buszterminálba. Alig vártam, végre megérkezzünk, rettenetesen állapotban voltam (másnap az egyik utitársunk is így járt).
Nem tudtam elképzelni sem, hogyan fogok a kisrepülővel (Cesna) felszállni ilyen állapotban...
A város melletti sport-reptérről szálltunk fel du. 2 órakor. A nap nem sütött, nagy szél volt. Mi voltunk az utolsók akiket engedtek aznap felszállni.
A Nazca fennsík kb. 5-600 méterrel a tenger felett fekszik, szürke keménnyé aszott homok borítja. Fentről érdekes látványban van része az embernek. A szürkeségen szépen átütnek a különböző mértani testeket ábrázoló vonalak (trapéz, háromszög és természetesen a jól ismert figurák: kutya, majom, keselyű, kolibri, ufó stb.) Fentről azt hittük nem túl nagyok, de amikor a mellettük elhaladó úttal és a rajta közlekedő autókkal összehasonlítottuk, derült ki valójában méretük. Nagy élmény volt a Cesna gépen való repülés, komoly szélben puhán dobált és imbolygott velünk (alig vártam, h földet érjünk, még mindig elég gyenge voltam, de nem akartam kihagyni ezt az élményt...
Még aznap este 11-kor buszra ültünk, mert indultunk tovább Arequipa város felé. Az éjszakát a buszon töltöttük. Ettől féltem a legjobban, de álmomban sem gondoltam, h ilyen kényelemben lesz részünk: az üléseket szinte ággyá lehetett alakítani; lábtartó, wc stb. A repülőn nincs ilyen kényelmes ülés sajnos!
Olyan jót aludtunk reggelig, mintha nem is buszon lettünk volna...
