Reggeli előtt séta a hotellel szemközt levő piacon. Az élő és tisztított békákkal már a kapuban találkoztunk. A zöldségárusoknál legalább 80 féle burgonyát, kukoricából is nagyon sokfélét láttunk: a pirostól a feketéig, a tarkától a fehérig... háromszor nagyobb szeműek, mint itthon. Reggeli után Rico bemutatta egy barátját, aki egyetemi tanár, történész; Ő kísért bennünket a látnivalókhoz.

Elindultunk az ősi Holdtemplom felé; útközben, mintegy véletlenszerűen átgyalogoltunk egy indián család lakásán, döbbenetes volt. Az udvaron pézsmakacsák, kutyák. A "lakásban" szabad tűzhelyen fortyogott az étel, a konyhai polcok alatt nyüzsögtek a levágásra szánt tengeri malacok... de a helységben mindenfelé kóválygott néhány, a macskák unottan bámulták őket.

Mint kiderült, a tulaj egy helyi sámán; teljesen mongol feje volt, Ő kísért el minket a templomhoz, meg a professzor. Ilyen élményben még sosem volt részünk... A templom maga egy vulkanikus kúp alakú domb. A tetején kis szentély, oltár bevésve a kőbe; a sámán szertartásokat mutatott be, majd lementünk a domb gyomrába a barlangból kivágott altemplomba, ahol folytatódott a szertartás. Egyébként, hogy el ne felejtsem, a templomhoz - lovon - érkeztünk. Közülünk még senki nem ült lovon, ezért Rico úgy intézte, h egyszer csak egy felnyergelt ménesben találtuk magunkat. Nagy volt a majré, de azért mindenki felült a nyeregbe (még Tünde is aki 74 éves, gond nélkül nyeregbe pattant). Eléggé rossz, köves, sáros, meredek ösvényen indultunk el, de amikor kiértünk a völgyből, az elénk táruló táj csodás volt. A haragos-zöld fűből vad sziklák, üreges szirtek álltak ki mindenfelé. A levegő kristálytiszta, a felhők gyönyörűek, a lovak békések voltak. Csodák csodájára senki nem esett le és még el is hittük magunkról, h tudunk lovagolni... Később visszaértünk a sámán házához, ahol újabb ceremóniák következtek. A kertben, egy mágikus kör közepén (a még Limából cipelt ) dinnyét félbevágva, feldíszítve mindenféle virággal; áldoztuk Pacsa-mamának, a földistennek. Miután szertartásosan betemettük a földbe, villámlott és megdörrent az ég - megpecsételendő a dolgot... Majd egy inkaösvényen  visszasétáltunk a városba.

Még aznap este 6-kor indultunk először két órát busszal, majd két órát vonattal Ollantaytambo városka felé, ahonnan holnap megmásszuk  a romvároshoz,  Machu Picchuig az 1500 lépcsőfokot...  Későn este 11-kor fáradtan értünk a szállásunkra.