Délelőtt 10-kor indult a távolsági busz Arequipából Cuscoba. Az út tíz órán át tartott és még egy fél... Csodálatos tájakon haladtunk keresztül... a 4900 m magas hágón, ahol a sziklák csupaszon meredeznek, elkapott a hóesés; utána aprószemű jégeső záporozott.  Ahogy ereszkedtünk lefelé, először  nagy, két-tenyérnyi kékes-zöld zuzmó nőtt a köveken, lejjebb szúrós törpefenyő és valami fagytűrő fűcsomó-féle. 3600 méteren megjelent a fű és vele együtt a láma és alpaka-csordák... A hegyek között vagy 200 km-en át egy széles fennsíkon haladtunk; a távolban hófödte hegycsúcsok és amerre a szem ellát, csak zöld mezők, sehol egy fa vagy bokor;  

Az Urubamba folyó és ártere mentén haladtunk tovább. Odébb rengeteg megmunkált hegyoldalt; apró, indiánok lakta falvakat és a réteken rengeteg állatot láttunk. A busz ismét nagyon szuper volt; hely-jegyes, sok bennszülött utitárssal. Egy megállóban felszállt egy perui zenész, aki ukulelén és pánsípon gyönyörű dalokat adott elő nekünk. Pár óra múlva egy indián asszony szállt fel egy nagy darab láma-sülttel; a helyiek vették és ették, a donna pedig egy húsvágó bárddal szeletelte nekik egy barna csomagolópapíron.  - Átható sültbirka-szag terjengett az egész buszon...  Mire végre késő este 11- kor beértünk Cuscoba, már nagyon fáradtak voltunk a hosszú utazástól, pedig nagyon kényelmesek voltak az ülések. Cuscoban még sikerült pár üveg sört vennünk, aztán beájultunk az ágyba...